Mikor felértünk bedőltem az ágyba. Liam rögtön mellém huppant.
- Nem lesz most semmi "olyan" kisfiam. ALSZOK. ALSZOK. ÉRTED?
- Igen. ÉRTEM. ÉRTEM. ÉRTED? - Mondta Liam.
- IGEN. ÉRTEM.
Elaludtunk és este fel sem keltünk.
--------------------------------------------------------------
- Liam. Kelj fel.
- MI van? - kérdezte kómásan.
- Vihar van. Villámlik. Félek.- Mondtam majd szorosan megöleltem.
- Mitől félsz? - Mondta majd Ő is szorosan átölelt.
- A hangtól. A villanástól. Mindentől, ami viharral kapcsolatos.
- Nyugi van. -Mondta majd visszaaludtunk.
Két óra múlva még erősebb vihar volt. Áram kilőve. Még jó, hogy nappal volt, így nem vaksötétben ültünk. Lent Lizzy Louis ölében, Perrie Zayn ölébe én pedig Liam ölébe voltam.
- Gyere tesó, mi se maradhatunk ki. - Mondta Hazzy Niall-nek viccesen.
- Megyek drágám. - Mondta majd az ölébe huppant.
- Mi a nénikéd? Fáj miattad a lábam te ribanc. - Mondta Harry.
- Köszi, most megbánotttál. - Mondta majd karba tette a kezét.
Mi csak röhögtünk. Dörrent a nagyot, mire én összerezzentem.
- Liam. - Mondtam, majd olyan szorosan megöleltem, hogy a szuszt is kinyomtam belőle.
- Nyugi van. - Simogatta a hátam.
- Ennyire félsz a vihartól? - Kérdezte Niall, aki még mindig Harry ölében volt.
- Igen. Fél, mert kiskorunkban volt egy olyan eset, amikor vihar volt és mi kint voltunk az udvaron és dörrent egy nagyot majd belecsapott egy fába a villám. Ash számára ez megrázó volt és azóta fél a vihartól, szóval Liam a londoni időjárás végett Ash nem fog egy hamar elengedni. - Mondta Lizzy.
- Értem, Aú Ash ez fáj.- Mondta mert iszonyat erősen ölelés néven megszorongattam, mert dörrent egy nagyot.
- Leszarom. - Mondtam.
- Na jó. Mi felmegyünk. - Mondta Liam.
- Oké sziasztok. - Mondta Harry és kilökte az öléből Niall-t.
- Áú te hüyle hímringyó. Ez fájt.
- Leszarom. - Mondta Harry a hangomat utánozva.